Ma volt az utolsó nap a Minnesotai Moon Year egyetemen.Utolsó éves hallgatóként már alig vártam a vizsgák végét.Tegnap előtt írtam meg utolsó vizsgámat az emberi pszichológiáról,s 94%-ot értem el benne.
-Alig várom hogy hazaérjek és lássam a fivéreimet.-csillogott a szemem mikor Sophie-ra néztem.Ő is kivirult mivel neki 93%-ot ért el a vizsgája.
-El is hiszem.Imádom a testvéreidet.-kuncogott-Egyszer azért be is mutathatnál nekik.
-Oké.-vágtam rá-Haza mész miután itt vége?
Már össze voltunk pakolva,a bőröndök szépen egymás mellett sorakoztak a kollégiumi szobánkban.
-Igen.Bár nincs nagyon kedvem haza menni,valahogy anyu és apu mikor elváltak nem tett jó hatást otthon senkire.A húgom elviselhetetlen hárpia lett,anyu pedig fura figurákat hoz haza.
-Költözz hozzánk.Jó lenne nem?
-Khm.Mrs. Park és Mrs. Watson ha van valami amit megosztanának az egybegyűltekkel megtehetik.-kötött belénk Mr.Brown.
-Sajnálom uram.-szabadkozott Sophie.
-Utolsó óra tanár úr.A vizsgáknak vége mit akar még a fejünkbe tuszkolni?-nyafogtam a tanárnak.
-Mrs. Park ha nem tetszik valami ki lehet fáradni a teremből.
-Nem kell kétszer mondani.-álltam fel és kezdtem pakolni a cuccaimat,és pont most csengettek ki.Mindenki felállt és a cuccát pakolta.Tele volt megkönnyebbült lelkesedéssel az előadó terem.
-Akkora pofád van Tiffany.-nevetett Joshua.
-Nem szoktad még meg?-nevettem én is.
-Hiányozni fog hogy mindig vissza szóltál a tanároknak.-ölelt meg Elisabeth.
-Te is hiányozni fogsz nyanya.-öleltem vissza-De nekem mennem kell hogy kiérjek a reptérre.Ötre jön értem a taxi,neked meg komolyan mondtam Sophie.Gondold át.
-Rohadt jó lenne.Ezért még hívlak majd.-ölelt meg és nyomott egy puszit az arcomra.
-Na lépjünk.-karoltam belé.
Beléptünk a kollégiumi szobánk ajtaján és hihetetlen hiány fogott el.Soha többet nem fekszem ebben az ágyban és nem fogunk a csajokkal hülyéskedni.Leesni a felső emeletről a nevetéstől.Elmosolyogtam mert eszembe jutott min nevettünk annyira.Elővettem a fényképezőgépemet amivel az eddigi években rengeteget fényképeztem és csináltam egy utolsó képet a 172/B szobáról.Felvettem a bőröndöket kimentem a taximhoz.
-Hiányozni fogsz.-öleltem meg Sophie-t utoljára.
-Te is nekem.Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen,majd hívlak.-kacsintott.
-Szavadon foglak.-nevettem.
Beszálltam az autóba és hátranéztem,láttam hogy távolodok el egyre messzebb és messzebb az eddigi otthonomtól.A reptéren kiszedtem a cuccaimat és becsekkoltam,felszálltam a gépre és egy fura alak mellé ültettek.Persze ablak mellé kértem a helyemet,de azért még is csak frusztrált hogy folyton bámul egy szemüveges férfi.Na nem baj,bekapcsoltam a laptopomat és feltettem a fülest.Bekapcsoltam a zenét és a fényképezőgépről rátettem a képeket a gépre.Egy lágy zene szólt és a képek csak suhantak el a képernyőmön.Egy huszonnégy óra telt el de még mindig nem vagyok álmos,így nem tudok aludni.Felmentem a me2day-emre és meglestem ki mit írt.Drága húgom Dara két dolgot osztott meg egy órája.
1.)-Drága hugom már alig várom hogy haza érj,soha többet nem engedlek el.Szeretlek Tiff.¦
2.)-Thunder gyere értem mikor mész Tiff-ért.¦
A bátyám nem nagyon reagált rá,gondolom SMS-ben válaszolt.Én is pötyögni kezdtem ahogy elolvastam ezeket.
"-Lassan otthon.¦"
Amint kitettem hatan már követték is.Ez van ha sztárok a tesóim.De kaptam egy levelet is.
Thunder:-Szia hugi.Már nagyon hiányzol.Van egy kis meglepetésem számodra.;)
-Mi az a meglepi?*-*-írtam neki vissza lelkesen.
-Majd meglátod.;)
Már csak negyed óra volt ahhoz hogy leszálljon a gépem így hát kikapcsoltam a gépet és ellazultam.Áttettem a zenét a telefonomra és arról jött a 2NE1-I don't care című dal a fülembe.Eszembe jutott mikor a csajokkal erre bolondoztunk.CL nagyon jófej imádom,Bom pedig tündéri.Minzy?Hát ót is nagyon imádom,vele és CL-el a beszólogatásink egymásnak legendásak.
-Kedves utasaink öt perc múlva landol a gép.-szólt a kedves női hang.
-King.-csillantak fel a szemeim.
Mikor megállt a gép elsők között szálltam le,a bőröndökért mentem aztán kimentem a detektor kapun és láttam ahogy Sandara,Thunder,anyu és apu kint állnak.Dara amint meglátott rohanni kezdett így én gyorsan letettem a táskákat a kezemből mert egyszer már felborított így.A nyakamba ugrott és el sem akart engedni.
-Jaj de hiányoztál Tiff.-áradozott.
-Te is hiányoztál Dara.Soha többet nem megyek nélküled sehová.
-Nagyon helyes.-bólintott.
Erre elnevettük magunkat egyszerre.
-Szia Tiff.-köszönt Thunder.
-Thunder!-ugrottam a nyakába.Ő nevetett és megpörgetett.
-Anya,apa.-karoltam át őket is.S ők homlokon csókoltak.-Jó itthon lenni.
Mély levegőt vettem.
-Gyerünk haza.-fogta meg a cuccaimat Thunder.
-Oké.-kimentünk a kocsihoz és beszálltunk.Haza értünk már otthon minden úgy volt mint régen.
-Öltözz át aztán jössz velem.-kacsintott Thunder.
-Ohh kay.De Dara is jön előre szólok.-fenyegettem meg.
-Jöhet ő is nevetett.
Elmentem lezuhanyozni,éreztem ahogy lassan elernyednek a testrészeim.Mikor kiszálltam bementem a szobámba és az ágyamon egy új felszerelést találtam.
-Ez kié?-kiabáltam ki Darának.
-A tied!
-Köszönöm!
-Nincs mit!-vicces így kommunikálni.Felvettem a közös képünkel ellátott troikót,a szaggatott farmer rövidgatyát,lila fekete deszkás cipőt.Megfésültem a hajam és lófarokba kötöttem.Mikor kiléptem a szobám ajtaján a testvéreim mind a ketten ott álltak és rám vártak.
-Bocs hogy lassú voltam.-vigyorogtam rájuk.
-Na futás.-kapták el a kezemet és húztak egyszerre a kocsi felé.